Piszkos játszma. A bandaháborúk logikája.

Szeszák Gyula cikke.

Az iskolában csak az előemberről tanultunk. Mire őszbecsavarodik a fejünk rádöbbenünk, hogy a “nyugat alkonyán” [à la Spengler] megjelenik planétánkon az “utóember” is. Egyik egyedét a gyulus rostoviensist már mindannyian megcsodálhatjuk. No nem valami múzeumi tárlóban, hanem – in vivo – a brüsszeli eurokommunista panoptikumban.

Az illető – egyébként a marxizmus nagy klasszikusa – a szovjet államadósság “rendezése” kapcsán azt a mélyértelmü megállapítást tette, “hát ebben az egész ügyben nincs egy deka olaj se”. Így aztán a szar felkeverője, Deutsch Für Tamás, [Fekete Pákó magyar kiadása] mehetett az egész parlamenti hacacáréval a jó büdös francba. Ment is…

Nos ennek mintájára megjósolható: ebben a Gyurcsány-féle bazi nagy purgálásban sem fognak olajat találni, főleg az olajbevételeket nem fogják találni. Ezen túl e koncepciós játszmában nincs, nem lesz, egy cseppnyi erkölcs se’.

Akkor mire az egész? Szabályos bandaháború kezdődik! Tudnivaló volt, ha a bűnözés maga alá gyűri az államot, ahogy ez nálunk [is] történt, nem maradhatnak el e kóros állapot tünetei sem. Az egyik ilyen szimptóma a folyton felparázsló bandaháború.

A bűnözésnek ugyanis “esszenciális elemei” vannak. A bűnözés az a hivatás, amelynek művelői mindent megkaparinthatnak [meg is teszik], közben azonban elveszítenek valamit, ez pedig a gátlás. Ez alatt, témánk szempontjából, nem a pörsenéses ifjak merevedési zavarait kell érteni, hanem azt – az emberi faj fejlődését és fennmaradását szolgáló – belső sugallatot, amit önkontrollnak, illetve társadalmi kontrollnak is szoktak nevezni. Ha a társadalmat olyan csoport gyűri maga alá, amelynek egyedeiből és egészéből ez a képesség ill. hajlandóság hiányzik, megszűnik a társadalom, a társadalmi folyamatok racionális vezérlésének lehetősége is. Elvész – többek között – az egyén és a társadalom szabadsága, mert a hatóságok cinkossága folytán kiszolgáltatottakká válnak.

A kapitalizmus, mint a bűnözés legfelsőbb foka, honosította meg a “bandaháborúk intézményét”. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a bűnözés hiába integrálódik valóságos szindikátusokba [kartellekbe], kérészéletű mindenfajta piacfelosztás, a “konszolidálódott” versenytársak között is. Különösen instabillá válik a helyzet, ha új ragadozó jelenik meg és bele akar marni a koncba. Az előbbi esetben a “labilizálódás” azért következik be, mert a mohóság egyre kisebbnek láttatja az osztályrészt, igazságtalanabbnak a felosztást. Utóbbi esetben pedig a világra jött új ragadozó is meg akarja tömni a bendőjét. Ez számára létparancs.

Én régen mondogatom, hogy nálunk nincsenek valóságos pártok. A rendszer lényegében egypárti. Az érdekcsoportok váltó ga(rá)zdálkodása teszi lehetővé, hogy (választási) ciklusonként hol az egyik, hol a másik csoport ragadhassa kézbe a nagyobb merőkanalat és közelebb férkőzve a kondérhoz, mélyebbre meríthesse azt.

Ez a rendszerváltás után, döcögve ugyan, működni kezdett, de akkor jött a Fletó és, Orbánhoz képest kiemelkedő kvalitásai révén, sikerült nagyobbat és hihetőbbet hazudnia, mint a felcsúti böllérnek. Így ismét győzött, a bambák segítségével.

Ebből adódnak a bajok. Már az ókori Róma is ismerte a harácstörvényt, különösen a katonacsászárok idején. Ha a pajzsraemelt imperátor nem volt képes a légiók pofáját és bendőjét degeszre tömni, lecsapták a fejét és újabb martalócot emeltek pajzsra.

Orbán is annyira bízott a “demokratikus” gengszterváltásban, hogy egy csomó adósságot csinált, meg beígérte a légióknak a csillagos eget is. Ám Fletó elrúgta az orra elől a labdát. Ezt négy évig át lehet vészelni, de nyolc éven át aligha.

Orbán olyan helyzetbe került, mint a présbe tett púpos gyerek. Nem lett egyenesebb, de megállt, amúgy is gyatra, növekedésében. A légiók morgása pedig úgy fokozódik, mint a nemzetközi helyzet.

Szorult helyzetében Gyurcsányra lőtt az olajfegyverrel. Ezt több volt mint bűn, hiba volt. Orbán ugyanis, hasonló fegyverrel szemben, sokkalta sebezhetőbb, mint Gyurcsány, mert neki több púpja is van. Önmagán kívül még Boross Péter ex-belügyminiszter, ex-miniszterelnök és ex-főtanácsadó,- de mindenek felett a vádlottak padjáról a belügyminiszteri székbe ültetett, erős és ügyes ember, a Pintér doki, nyomják lelkét, hátát.

Akármit is locsog a sajtó az iratmegsemmisítésekről, a hülye is tudja, hogy a “forró infókra” fokozottan érvényes az anyag megmaradásának törvénye. Vagyis az ilyesfajta matéria nem semmisül meg nyomtalanul, legfeljebb helyet, vagy megjelenési formát változtat. Ha Fletó ebbe, a még ma is bűzölgő fekáliába tényleg bele meri dobni a horgot, minden berántása eredményes lesz. Akkor pedig Orbánnak és tettestársainak annyi, bárhogy is dekázzák a jövőt a közvéleménykutató intézetek.

Most tehát az a kérdés, hogy a háttérhatalom engedélyezi-e a kutyaviadalt, vagy leállítja az egészet, azaz bekövetkezik a “pax mafiosa”.

Hogy egészen őszinte legyek, az eszemmel az utóbbira tippelek. A szívem azonban azt súgja, ha kevés is az esélye annak, hogy a Hóbagoly, a Menyét, a Röfi-döfi és a búsképű egyetemi docens [együtt] viselt dolgainak akár csak egy százalékára is fény derülhet, a dologba bele kell vágni!

Talán magam alá teszek, ha – nem először – Hitlert idézem. Ő azt mondotta volt, hogy “az igazán bátrak nem igénylik sorsuktól a siker garanciáját”.

[Ez nem maradt írott malaszt. A tengeralattjárók legénysége például akkor is kifutott a “falkavadászatokra”, amikor már nyilvánvalóvá lett, hogy ez a harcmodor nem eredményes és a hajókban, illetve személyzetükben bevetésenként hetven százalék körüli a veszteség. Ezért őrizhette meg Dönitz admirális a Führer megbecsülését, haláláig. Ezért nevezte ki utódául az amúgy nyakas és neki sohase’ hódoló száraz katonát. Persze a nürnbergi szecskavágó bedarálni készült a nagyadmirálist is. A katonai szolidaritás, az ellenség szolidaritása, mentette meg. A csendes-óceáni amerikai flotta parancsnoka Nimitz tengernagy megküldte ugyanis a vérbíróságnak az amerikai haditengerészeti kódexet. Ez ugyanazokat a kegyetlen hadviselési módszereket írta elő, mint a németeké. Vagyis elpusztítani parancsolta a megtorpedózott hajók legénységét.

Így Dönitz “megúszta” potom tízévi börtönnel. De hát már a rómaiak kimondták: “vae victis” azaz jaj a legyőzöttnek. Talán ezért nem alkottak [utólagosan] jogszabályt a “háborús bűnökre”. Egyszerűen a győző “természetes” jogán mészárolták le a legyőzötteket.]

Kissé talán elkalandoztam a tárgytól, hogy a témánál maradhassak…

A gyurcsányi falkavadászatban, a fentiek miatt, a kopóknak és nem a nyulaknak drukkolok. A házinyúlról azt híresztelik, hogy párosodik a patkánnyal. Akiket most meghajtanak, inkább domesztikált egyedeknek látszanak…

Ja, még egy hasonlat. Gyurcsánynak nem kell szalmakazalban tűt keresnie. Csak észre kell vennie a szalmakazlat…

Még hallanak rólam!

2007.06.29

Szeszák Gyula

Reklámok

~ Szerző: Molnár F. Árpád - 2007 július 29..

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: