Tényfeltáró cikk a globalizáció polgári titkosszolgálatairól és az egyes népek szervezett bűnözéséről

A profi bűnözés, amely a legfenyegetőbb egy társadalomra nézve – úgy tapasztaltam -, kifejezetten és toronymagasan fehér specifikus. Számos országot bejárván, ismereteimből, tapasztalataimból és (volt) kapcsolataim közlései miatt ejtenék most kevés szót, tételesen sorolva egyes nemzeteket.

A titkosszolgálatok egyek a diplomácia azon vonalával, amely a médiában sosem jelenik meg, azaz a lakosság számára nem látható. A médiában az egyes államok nagyon udvariasan kommunikálnak egymással, de ez szinte semmiben nem tapasztalható a nem publikált állami csatározások és egységszándékok világában. A felszín alatt ugyanis ama “örvénylő moslék” és ehhez hasonlatos kifejezések fejezik ki a realitást, amiket a KGB-től nyugatra “szökött” Vaszilij Mitrohin, valamint pl. a Mossad (Moszad) és a francia titkosszolgálat dezertőr ügynökei használtak. Ebben a világban pedig már a metsző gúny, a legprimitívebb és legalacsonyabbrendű ösztönök, és a politikusok és pénzemberek, valamint az áligazságszolgáltatás berkeiben meghatározó legfőbb érdeklődési terület, a szexualitás, az erőszak és a szexuális perverziók szinte összes létező formája a domináns. Az olyan ügyek, amilyenek a multinacionális- és tőke-, valamint tömeggyilkospárti Virtus részéről cenzúrázott nemzetközi pedofil kéjgyilkossági állami hálózatok öltönyös-nyakkendős elkövetőinek ügyei (így a brüsszeli Marc Dutroux-ék pedofil kéjgyilkos botránya) csak a jéghegy csúcsai, mégpedig abból a világból, ahol bírók és főbírók, főrendőrök, politikusok és vállalkozók szinte minden szemérmükből kivetkőzve, együttesen szerveznek a politikai vezetés abszolút tudtával és védelme mellett pedofil és további kéjgyilkos szexpartikat és szado-mazo társaságokat.

Oroszok, ukránok: A szláv család orosz és ukrán tagjai alvilági működését tekintve meghatározó a nyílt agresszió. A fehér brutalitás oroszos ága köztudottan a világ egyik legpusztítóbb és legvandálabb maffiáját termelte ki. A CSEKA, a KGB, majd új nevén, de a régi módszerekkel és nevekkel működő FSZB, amely egy az orosz maffiával (nem olyan régen az imént említett tényt rajtam kívül még senki nem merte leírni), jól szervezett, agresszív, közönséges és brutális. A CIA-val szemben kifejezetten jellemző rá, hogy bérgyilkosai is idióták, akik jó, ha egyáltalán írni-olvasni tudnak. Az oroszok a zsidókkal és az amerikaiakkal szemben ugyanis jellemzően sokkal kevesebbet fektetnek a rejtőzködésre, valamint az erőszakos cselekmények végrehajtása terén az értelmi háttérre. Végrehajtóik gyakran lerobbantabb külsővel rendelkeznek, mint a nácik, akiknek – a maffia végrehajtói rétege és a nácik – tényleg semmi szellemi minőségük nincsen. A butaság és a nyers brutalitás mind az orosz bűnözés végrehajtó rétegére, mind a nácizmusra kimondottan jellemző, noha igaz, hogy az orosz maffia elkövetői esetében kevésbé jellemző az az ostobaság, amely a az agresszív rasszizmusra és a nácikra viszont igen.

Az oroszok és az ukránok a szervezett bűnözésen (amilyen az FSZB, tehát a KGB is), tehát a maffián kívül is jellemző módon alkoholisták, kötekedők, humán tekintetben igénytelenek, stílusukat tekintve közönségesek és következetlenek. Az orosz maffiózók vezetői között sem ritka az alkohol kábítószerrel történő fogyasztása, és az ezzel járó indokolatlan és fölösleges – Magyarországon sokáig totális védelemben működött – barbárság és gyilkos brutalitás.

Ausztria: Az osztrák bűnözés – ahogyan ez a fehér fajoknál a feketékkel és kiváltképpen az arabokkal szemben oly’ nagyon jellemző – egyik meghatározó vonása a szexkereskedelem és a prostitúció. A fehér perverzió különleges ágai kapcsán itt külön meg kell említeni azt az érdekességet (a rasszisták kedvéért mondjuk így: “kuriózumot”), hogy a fekete bőrűek között nem létezik sorozatgyilkosság. Sorozatgyilkosokat kizárólag a fehér felsőbbrendűségbe vetett téveszmék és paranoid lelki zavarok egyedei és “fajtestvérei” produkálnak. A szakirodalom tehát nem ismer fekete sorozatgyilkosokat, ellenben a fehérek között sehol sem gyakoribb a nyílt szado-mazo és a titkolt pedofília, mint a rasszistáknál és a náciknál, akik éppen a leghangosabbak attól, mit is kellene tenni a pedofilokkal. Az igénytelen erkölcsi bázisok és lelki háttér, a csapnivalóan rossz önkritika tehát kifejezetten a rasszista és náci személyeknél realizált.

Az osztrák bűnözés – és itt külön ki kell emelni a bécsi bűnözést – érdekes kontrasztokat produkál a manifesztáció szintjén. Ugyanis a roppant elegancia és a nyilvánosság előtt képmutatóan demokratikus – ugyanis valójában áldemokratikus – megjelenéssel szemben az olyan számomra legvisszataszítóbb bűnözés mutat halmozott alkalmazást, amilyen a lopás. Az osztrák titkosszolgálat (azaz az osztrák maffia és minden jobban szervezett osztrák bűnözés és bűnözői csoport anyja) a legfiatalabbakat sem kíméli. Embereik és beszervezett ügynökeik között az undorító tolvajlás és lopás olyannyira bevett gyakorlat (államnépi hagyomány), amiről ugyan a médiában soha nem beszélnek, de a tájékozatlansági lánc legalján vannak azok, akik nem tudnak erről. Ha bárki az Európai Unió ellenzőjeként, emberjogi harcosként vagy politikai üldözöttként, illetve arabbarátként Ausztriába megy, feltétlenül minden létező értéket a belső zsebében és teste még rejtettebb helyein őrizzen, mert Ausztriában állami megrendelésre bármi eltűnik utcán, nemzetközi buszpályaudvaron, repülőtéren, metróban, étteremben és szállodában. Bécsben mindenki lop, de senki nem szakadt ruhában, hanem nem ritkán öltönyben és nyakkendőben, olyan egyenes tartással, aminél fajnácibb és hitleristább testhordozással csak Németországban találkozik az ember. Lop a kamaszlány – aki bizalmi állásban van a nemzetközi buszpályaudvaron -, lop a taxis, lop a buszsofőr – aki szándékosan elcseréli a csomagokat -, lop az idegenvezető, lop az állami rendőr és a szállodai bizalmi alkalmazott.

Ausztriában – különösen Bécsben – a rendkívül alaposan megszervezett és morálisan visszataszítóan igénytelen titkosszolgálat olyan, mint egy gépesített, uniformizált, lelkétől és önállóságától megfosztott, üres fejű automata járőrrobot. A titkosszolgálatnak senki nem mond ellent, de mindenki úgy masírozik a mocskos öltönyében és nyakkendőjében, a nők és idős dámák a tarka-barka bohócruhájukban, nem létező úrhatnám felsőbbrendűségük kényszerképzetében, mintha Aldous Huxley “Szép új világ”-a vált volna valóra, vagy valami sokkal rosszabb: egy olyan orwelli “1984”, amiben már nem léteznek, csak élőhalott gépek és emberi lélek- és robotroncsok.

Aki az állami bűnözés szempontjából szemléli Bécset, keresztyénként azon csodálkozhat, hogyan lehetséges egyáltalán ebben az úrhatnám, és minden lelki tartalom nélküli üres pöffeszkedésben egyáltalán örök életre jutni. Az ember ateistaként is úgy véli, hogy aki Bécsbe költözik, az lelkileg és emberszeretet terén akár néhány nap alatt megfagy és meghal.

Kína: A kínai maffia lényegesen tehetségesebb az arabokhoz képest, ha a gazdasági szférába behatoló szervezett bűnözésről van szó. Titkosszolgálataikra a kifelé megjelenített udvariasság, megnyerő stílus és jól neveltség, valamint a releváns morális kultúra álarca kerül.

A kínaiak megbízhatóbbak, mint az arabok, közvetlenségük sokkal természetesebb az arabok általában halmozott, ellenben totálisan színlelt közvetlenségével szemben. Állami (tehát titkosszolgálati) vonatkozásban nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy intelligens, kultúrált, magas kvalitású, és nem szlávosan, magyarosan és németesen undorító színben tűnjenek fel. A politikai gyilkosságok vonatkozásában hamarabb kimondják az áment, mint a nyugati titkosszolgálatok, ugyanakkor ezt is udvarias, sokszor a likvidálandó személy(ek) irányában is kedves, jól nevelt stílusban kommunikálva.

A kínaiak a felszín alatt, ahol semmi sem titok, de a médiában csak a következmények jelennek meg, az eredeti mozgások sosem, gyakran mennek szembe az egész világ hivatalosan egységbe forrott irányvonalaival, amit egyrészt méretüknél, erejüknél és politikai elkülönülésüknél fogva megtehetnek, másrészt pedig megszokták, hogy nyugaton – nem a médiában publicitást nyerve – kirekesztik és elítélik őket. Kína gyakran minden indok és észérv nélkül gúny és megvetés tárgya a nyugati diplomáciában.

Egy hierarchiában valahogy úgy lehet a világ meghatározó állami rendszereit elhelyezni, hogy a nyugati (fehér) titkosszolgálatok dominánsak, az arab titkosszolgálatok ezek csicskásai, az afrikaiak jószerivel a rendkívüli nyugati függés miatt nem is léteznek, Kína pedig idézőjelben önálló hatalmi ágként, idézőjeles önálló, akár az egész bolygóval is rendszeresen szembe menő állami képviselettel rendelkezik, mely nagyon jó stílusban és kellemes modorban tünteti fel magát, mint említettem, még politikai gyilkosságok leendő áldozatai felé is.

Arabok: Az arabokra jellemző az összefogás, a többi népektől általában pánarab egységben történő önkéntes szeparáció, a felsőbbrendűségi tévképzetek, a gőg, az agresszió és a hisztéria. Bűnözésük elsősorban a nem túl hatalmas, de kiterjedt és rengeteg személyt magába olvasztott kereskedelmi hálózatokra és titkosszolgálati láncolatokra terjed ki, minél lejjebb haladunk, annál látványosabban nem titkolt és leplezni nem tudó, máskor nem is akaró agresszióval és hisztériával. Nagyon kifejezett a lopásra való hajlam, a zsebtolvajlástól a nagyobb értékekig bezárólag.

Titkosszolgálati és hálózatépítő, valamint hálózatfenntartó tehetségük nem tudni, mennyiben genetikai, mert tetten érhetően mindenképpen állami eredetű, és igen-igen jelentős! Az alatt, hogy nem tudni, mennyiben genetikai eredetű, azt értem, hogy az arab államokra rendkívül jellemző a nem titkoltan és irdatlan mennyiségben nem leplezett módszerekkel működő, erőteljesen egyszemélyi vezetés alatt megépített, a hierarchikusan szerveződő, despotikus és brutális titkosszolgálat. A titkosszolgálatok az arab államokban nagyon hatalmasak, nagyon erősek és nagyon rettegettek. Olyanok, amikről mindenki tud, de a hivatalos média – így a nyugati is, hogy ne leplezze le saját módszereit – nem beszél. Az arab államokból elmenekült politikai üldözöttek és más emigránsok ezeket az otthonról hozott titkosszolgálati ismereteket nagyon erős nemzeti, de főleg pánarab etnikai vonzódásukkal szintetizálják, és amint nyugatra megérkeznek, azonnal és automatikusan az új államban is titkosszolgálati és pánarab politikai és etnikai egységszándékú rendszerbe szerveződnek és tagozódnak. Az arabok nagy evidenciával fogadják a parancsuralmi rendszereket.

A perverzió érthető módon – de nem a brutalitás – sokkal kevésbé jellemző rájuk, szemben a taknyos, gyáva, mitugrász öltönyös és nyakkendős, fehér faji bűnözéssel, melynek elkövetői általában addig olyan elegánsak, amíg le nem keverik nekik az első pofont, mert utána rögtön nyüszítve sírva fakadnak.

A nyugati titkosszolgálatok számára az arabok sokszor zsebtitkosszolgálatokként, azaz csicskákként működnek. Amit egyes nyugati államok saját látszólagos méltóságuk érdekében, presztízs okokból nem követnek el, azt rábízzák az arab államokra, illetve a nyugaton élő arab ügynökökre és ügynöki hálózatokra. Itt elsősorban a számomra legvisszataszítóbb bűncselekményi formákról van szó, amikkel sok nyugati állam érthető módon nem akarja közvetlenül, mint végrehajtó besározni a kezét, inkább bízza a szemetet az arab csicskaállamokra és azok emigránsaira. Ilyen cselekmények az erkölcsök képviseletével és képviselőivel szemben fellépő utcai brutalitás, a primitív és primitíven szervezett undorító lopási ügyek és totális erkölcstelenségről tanúbizonyságot tevő, az erkölcs, az igazság és sokszor éppen az arab érdekeknek szolgáló arab és nem arab személyek ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények. Ezek éllovasai között nem Palesztinát találjuk – amely a hírekben a legtöbbször kerül szóba, mint olyan, aki saját embereit politikai követelésekre kiadja Izraelnek -, hanem olyan mocskos, minden arabokat szinte szakadatlan folyamatossággal eláruló államok, amilyen Egyiptom vagy a brutalitásban és visszataszító vonásokban hasonlóan bővelkedő Jordánia. Jordánia is olyan állam, amelyik az ég egy adta világon semmiféle politikai kultúrával, szolidaritással és viszonossági korrektséggel nem rendelkezik, míg Líbia (tehát Kadhafi) azok közé tartozik, aki sok mindent szeretne, de nagyon keveset mer. A jóra rosszal fizetés kifejezetten jellemző Jordániára, míg pl. a nyugati államok igyekeznek a megtorló akciókhoz ürügyet keresni és kreálni, mégpedig azzal, hogy választott ellenségeiket olyan nyilatkozatokra vagy lépésekre igyekeznek rávenni, amikre aztán (tehát ürügyből) ellenségesen reagálhatnak. Tehát míg a nyugat presztízs-okokból szükségét érzi annak, hogy ha lehetséges, találjon valami ürügyet a becsületet és az erkölcsöket képviselő, ezért ellenségeivel szemben, addig Jordánia semmiféle szükségét nem látja ennek. Ez a mentalitás és gyakorlat – akárcsak Egyiptom esetében – nyilvánvalóan a királyt minősíti.

Afrika: Az észak-afrikai államok közül az olyanok, mint pl. Marokkó, Líbia és Egyiptom nem tekinthető afrikai államnak, tehát a továbbiakat ezen államoktól függetlenítve kell értelmezni. Az elemzés kimondottan fekete-Afrikára vonatkozik, amilyen pl. Kongó vagy Zaire.

Az afrikai állami képviseletek és titkosszolgálatok lényegi meghatározó vonása, hogy sokszor vagy szinte semmikor, semmiféle szavazati joggal nem rendelkeznek. A döntéseket a nyugati államok hozzák, alattuk beleszólási joggal, markáns vonásokkal és a piti bűnözők csicskaszerepében az arabok következnek, a szegény és kifosztott Közép-Afrika pedig a fehér fajfasizmus globalista tömege alatt, és az araboktól különbőzve, teljesen elnyomott.

Az afrikai disszidensek, politikai menekültek és más afrikai emigránsok európai terjeszkedése szinte semmiféle kimutatható veszéllyel nem jár. Titkosszolgálataik gyengék, szervezett bűnözésük nem erőszakos, ráadásul jelentéktelen, egészét tekintve a legkisebb kereskedelmi tevékenységekre terjed ki, amiket igazából bűnözésnek sem lehet nevezni, hiszen nem beszélek többről, mint a külföldről becsempészett olcsó árucikkek nem legálisan, tehát adómentesen történő, nagy lebukási kockázattal és roppant kicsiny haszonnal járó értékesítéséről. A legveszedelmesebb, öltönyös-nyakkendős, tehát fehérgalléros bűnözés az Európa országaiba bevándorló afrikaiak esetében mondhatni egyáltalán nem létezik. Az afrikaiak szegénységből jönnek, és ha legális munkában elhelyezkedni nem tudnak, szegények is maradnak. Nacionális szempontból a zárkózottság és a kisebbrendűségi tévképzetek jellemzőek rájuk. E téren volna mit tanulnia a fehér intoleranciának és a magát állandóan felsőbbrendűnek képzelő, ebben tántorgó, agresszív és perverz fehér fajnácizmusnak, mely fehér fajnácizmus tagjai közül a szexualitást illetően statisztikai szempontból – a közéleti réteg mellett – éppen azok a legaberráltabbak, akik rasszista, cigány- és feketeellenes nézeteket képviselnek, hogy a kifejezetten neonáci csürhékről már ne is beszéljünk.

Marokkó: A közép-afrikai vonaltól elkülönítve említett Marokkó az, amely a teljes afrikai kontinenst illetően a legvisszataszítóbb és legprimitívebb bűnözést produkálja. Agresszívek, kötekedők és megbízhatatlanok. Bűnözési tehetségüket illetően messze alulkvalifikáltak. Az afroarab marokkóiak bűncselekményeiket nem ritkán csoportokban és bandákban követik el: kisebb lopások, fantáziájukat tekintve alacsony színvonalú tolvajlások formájában. Nemzetbiztonsági (értsd: titkosszolgálati) hatékonyságuk alacsony, de mint a nyugati államok által alkalmazott primitív bűnözők alkalmazása elő-előfordul, amikor is a domináns, tehát a bűnözés gerincéért és szaporításáért felelős fehér faj dolgoztat saját nemzetéből valók helyett marokkói bevándorlókkal. A marokkói állam és lobbijaik más államokban implantált, önálló titkosszolgálati szervezettségük rossz, vagy – rendkívül alacsony létszámú alkalmazásuk miatt – egyáltalán nem létezik, pedig a marokkói bevándorlók létszáma ilyen hálózatok kialakítását messzemenően lehetővé teszi. A bevándorolt marokkóiak között némileg az északi fehérek felé közelítő mennyiségben elterjedt viszont az alkoholizmus.

Szaúd-Arábia: Az amerikaiakkal jelentősen összeforrott olajállam diplomáciája többek között a könnyen hiszterizálható voltáról ismert, persze nem a médiában, hanem a diplomácia világában, ahol az államok között szinte semmiféle titok nem létezik. Szaúd-Arábia látványosan politizált Izrael-ellenességét áthatja a zsidók iránti, saját zsebre megfontolt óvatosság, miáltal a zsidókat nem nagyon merik egy ponton túl nyíltan bírálni sem, nem beszélve az Egyesült Államokról, mellyel csodálatos gazdasági és globalista bűnügyi egységben menetelnek (ennek egyik markáns példája volt a WTC elleni merénylet és az annak napján kimentett szaúdi delegáció, majd az ezt követő eltussolások végeláthatatlan tengere). Szaúd-Arábia esetében nagyon karakterisztikus a legkisebb államokkal kapcsolatban is tanúsított óvatosság, a konfliktus kerülése és a konfliktus ellen való élénk és heves tiltakozás, hiába vannak olykor az ilyen kis államok földrajzilag is oly’ távol Szaúd-Arábiától. Azaz a szaúdiak igyekeznek mindenkivel jóban lenni. A nyugati szexiparral szemben – mint az arabok általában – távolságtartók, ami természetesen aligha vonatkozhat a legfőbb politikai és államhatalmi képviselőkre, multimilliomosaikra és milliárdosaikra.

Végezetül az alábbiakban egy videófilmet ajánlanék arról, milyen felsőbbrendűségi kényszerképzetek hajtják azokat a veérengző kutyákat, akik bőrszín és származás szerint ítélik meg az egyes embereket. A videófilmen látható veérkutyaként egy ugyancsak ostoba, brutális és primitív, rasszista és fasiszta jószágot, genetikai selejtet és genetikai hulladékot lássunk. Minazokat is, akik a titkosszolgálatoknál és a gyurcsányi, REBISZES és más állampolitikai bűnbandáknál tenyésznek és tenyésztetnek.

http://www.indavideo.hu/video/Szornyuek_ezek_a_kepsorok

Sátán rendőrei és felbujtó bűnbandái! Sátán veérügyvédje február végéről! Tehozzád! És hozzátok szólok! Befejezhettétek volna. De további rosszindulatotok és veérnáci rágalmaitok, valamint az újabb koncepciós per örökre szóltak, és azokat soha többet nem fogja eltörölni senki! A súgók és a kopácsok felültettek titeket.

A Molnár

http://hirhatter.t35.com

Advertisements

~ Szerző: Molnár F. Árpád - 2008 március 3..

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: