Patkányokkal álmodtam tanító történetet

molnar_f_arpad_repulo_harommalMost, ébredés előtt tanító történetet álmodtam.

Éjjel mentem egy utcában. Úgy 30 méterre, utcai lámpa által a sziluettjüket megvilágítva két patkányt láttam, amint bóklásznak a földön. Az egyik hátán volt a másik; cipelte. Ahogy közelebb értem, végig fürkésztem és nézegettem őket, aztán az jutott eszembe, miért nem irtják ki őket, miért hagynak ekkora hatalmas patkányokat a városi utcán lófrálni. Talán emberek vagy más, nagyobb becsben tartott állatok is mérgezést kaphatnának azzal, ha pl. mérgeket helyeznek el a lakókörnyezetükben? – Aztán elvetettem azt az ötletet, hogy másokat is mérgezés érhet.

Miközben közelebb értem, már nem tudtam biztosan, milyen állat van a patkány hátán, hanem többféle állatot is gondoltam. De aztán mindig arra a következtetésre jutottam: mégiscsak patkány az is, ami a másik hátán ül. Azon is gondolkodtam, hogy hiszen ami a termetes patkány hátán ül, az sokkal kisebb, mint a vivőállat. De akkor nem lehet patkány – gondoltam. A formája viszont ugyanolyan, úgyhogy biztosan egér. De aztán rájöttem, hogy nem lehet egér, mert patkány méretű. (Azt is végigpörgettem magamban, hogy régen tartottam terráriumokban patkányt és egeret is, jól meg tudom őket különböztetni egymástól.)

De ha az, amelyik a nagyobbik hátán ül, patkány, akkor micsoda az, ami cipeli és kiszolgálja?

Valamikor e tájon még több méterrel közelebb jutottam. Ekkor már azt láttam – és ez így is maradt az álom során -, hogy ami a másik hátán ül, ugyanakkora, mint a vivőállat.

Láthatóvá voltak maguk az állatok is; az utcai lámpafény jól megvilágította őket. Ekkortájt  már azt gondoltam, nem kell őket kiirtani és már nem viszolyogtam tőlük. Fehér színű volt mindkettő, még a szemeiket is láttam. (A fehér szín a Krisztusi szimbolikában az ártatlanság, a háttérhatalmi eredet szimbolikában a káosz egy jele, de pl. a DEFCON besorolásban is a legnagyobb hadászati (védelminek nevezett) készültség jele, a DEFCON 1-es, ami teljes készültség az atomháborúra is.)

Az jutott eszembe, hogy ezek nem is patkányok, hanem mosómedvék. Ez a szó ismétlődött bennem, különféle gondolati mondatokban: “mosómedve”.

Elhaladtam mellettük. Nem lassítottam, nem gyorsítottam, csak elhaladtam mellettük. Utána is még visszanéztem, de eszembe jutott és megéreztem, hogy amiért figyelem őket, még támadás célpontja lehetek. Ezért nem néztem rájuk, csak periférikusan figyeltem, hogy ha megtámadnának, tudjak védekezni.

Ekkor már a szemeikkel figyelgettek, és a cipelt állat, izgága módon felbuzdította az őt cipelő – majdnem azt írtam: – idiótát, hogy az ott (mármint én) így, meg úgy. Az – már megint ez a szó tolakodott elő: – idióta el is kezdett futni felém, a szemembe nézett és rám akart rontani. (Nem tudom, mikortól, azt hiszem, már barna színűek voltak.)

Mielőtt elért volna, megfordultam és jobb lábbal akkorát rúgtam belé, cipőtalppal, hogy a járdáról, pörögve lerepült az úttestre. Közben már kiabáltam rá, haraggal, szitkozódva, hogy mit képzel, sokkal erősebb vagyok nála! Ahogy pörgött, még a lelkiismeretem megszólalt, mert olyat rúgtam bele, attól tartottam, hogy meg is döglött vagy halálos sebet kapott és az is eszemben volt, milyen rossz lesz annak a másiknak, amelyik a hátán ült, ha megdöglik az, amelyikkel vitette magát.

A támadó a járdáról leesve még hempergett, aztán összeszedte magát és visszaoldalgott a cipelője mellé, de az megint rám uszította.

Érdekes volt, hogy közben feltűnt, hogy mintha igazából nem is értem volna el a testét, csak a szőrét a lábammal, amikor belerúgtam, mégis mintha egy erővel, egy erőmezővel történt volna, akkorát bukott, hogy elképzelhető, hogy bele is dögölhetett volna.

Miközben az idiótát megint rám uszította az, amelyik hordoztatta magát mindenfelé, amerre a patkány ment, amint a másik patkányt cipelő idióta megharaphatott volna, akkor ismét szitkozódva és mondva, hogy sokkal erősebb vagyok, ismét jobb lábbal beletalpaltam, de ekkor mintha nem értem volna el annyira, viszont a papucsom lerepült a lábamról, a patkány meg valahogy hempergett néhányat, mint aki jobbra-balra pörög vagy vergődik a földön; mintha megdörzsölte volna az orrát is, mint aki megütötte azt is, és elfelé oldalgott.

A szitkozódásra és a haragra ébredtem fel.

Néhány dolog került az agyamban átpörgetésre. Aztán mintegy akkor, azokban a másodpercekben, kívülről behelyezve, mint néhány zip, úgy nyílt meg néhány fájl vagy ismeret az agyamban:

A két patkány az Amerikai Egyesült Államok és Izrael volt.

Advertisements

~ Szerző: Molnár F. Árpád - 2015 január 7..

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: