Gergényi Péter és Kubicsek András hatalomgyakorlása Bács-Kiskun Megyében – És : Még több szó az önkormányzati- és médiabűnözésről

2007-07-30.
Cikkünk analízise két személyt érint főként: a közismert Gergényi Pétert, valamint jóbarátját, a kevésbé ismeretes Kubicsek András Urat, Kecskemét rendőrkapitányát, aki Gergényi Úr beosztottja volt Bács-Kiskun Megyében.

Az autóját Kecskeméten, a Petőfi városban, az Énekes utca tőszomszédságában lévő ház udvarán javítgató Kubicsek a bor iránti érzékenységéről híres. Langaléta, magas, szikár ember, markáns vonásokkal. Beszédstílusa mindig olyan volt – elnézést, de igyekszem a hiteles szavakat használni, messze nem pejoráló célzattal: -, mint egy nagyon kövér és fölöttébb közönséges bunkónak. Akik csak a hangját hallották – pl. amikor a tudta nélkül hangfelvételt szereztem egy irodai meghallgatásáról -, mind azt mondták, hogy egy kövér bunkó “paraszt”-ot tudnak elképzelni.

Kubicsek külön gondot fordított az olyan ügyek intézésére, amelyekben valami személyes elszámolni valót vélt felfedezni. Ilyenkor gyorsan átrendelte az ügyet egyik nyomozótól a másikig. Gyakran utalt át nemcsak bűnözőket, hanem tanúkat is verőrendőrjeihez, akik rendkívül rutinosak voltak tanúverés terén, és magas szakmai elismerésnek örvendtek emiatt (is).

A verőrendőrök (nyomozók) gyakran fényes karrier előtt állnak. A rendőrnyomozói – általában magas rangú – verőemberekről mindenki tud a rendőrségen belül, a titkosszolgálatoknál, a médiában és az alvilágban, a rendőrségi vezetőség pedig külön értékelő módon méltóztatja őket, mint olyanokat, akik bármely politikai mutatványt végrehajtják felsőbb rendelésre. Én is ismertem verő-rendőrnyomozókat személyesen is. Soha nem jelentettem fel egyet sem, még abban az időben sem, amikor még nem kerültem a rendőrséggel nem publikus munkakapcsolatba, azaz nem fertőzött meg a rendőrségen belül egységesen pusztító halálos kór, a vadállati, mocskos csordaméreg.

Gergényi Péter tehát Kubicsek András Úr főnöke volt a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságon. Gergényi Úr ekkortájt Bács-Kiskun (olaj-bor-prostitúció-fegyver-orosz-ukrán-izraeli-) megye rendőr-főkapitányaként működött. Áldatlan tevékenységének ideje alatt ugrásszerű és látványos módon megszaporodott a sokszor alig titkolt fegyverkereskedelem, az utcai (nyílt) prostitúció, és a látványosan megjelent és gombamód szaporodó kábítószerüzlet.

Gergényi Úr előtt és regnálásának ideje alatt a kecskeméti (a bács-kiskun megyei) rendőrségen tabutéma volt az olaj. A rendőrök ki sem merték ejteni a szájukon a belügyminiszter nevét, és házon kívül sem mertek még beszélni sem az olajról. Információkat olajügyekről – hivatalos nyomozás érdekében – sem megosztani, sem átvenni nem voltak hajlandók. A tanúktól féltek, nehogy a lehallgatások miatt, vagy pletyka okán kiderüljön, hogy információkat vettek át, és ezzel nehogy megüssék a bokájukat, ahogyan annyian (számos rendőr került lapátra, tették tönkre az életüket, kerültek kórházakba, haltak meg (vagy) tűntek el), és úgy futottak minden olajbizonyíték és tanúbeszámoló elől, mintha NBH-s puskából lőtték volna ki őket.

Kecskemét és környéke mindvégig az egyik legfőbb nemzetközi bűnügyi- és maffiacentrumként működött. Az ukrán-orosz-izraeli-magyar maffia – merthogy másmilyenről beszélni sem érdemes, a többi annyira jelentéktelen volt ezekhez képest – sokakat gyilkolt meg és tüntetett el. Többen beszámolnak arról, hol vannak nagy temetkezési területek, ahol a hullákat elásták.

Gergényi Péter és Kubicsek András ellen rengeteg fel- és bejelentés érkezett névvel és név nélkül, de ezeket a fel- és bejelentéseket egytől egyig lenyelték. Azokat, amelyek a Petőfi Népéhez (Bács-Kiskun Megye legnagyobb megyei napilapja) és a Kecskeméti Lapokhoz jutottak el, éppen úgy eltüntették, mint amelyeket a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságnak és/vagy a Miniszterelnöki Hivatalnak címeztek. Kecskeméten a Petőfi Népével és a Kecskeméti Lapokkal hivatalosan Kubicsek András tartotta a kapcsolatot, Gergényi Úr jóbarátja. Volt e lapoknak egy közös újságírója, akinek feladata lett volna a korrupciós és más bűnügyek leleplezése, azonban a politikai döntések célszerűen olyan – részemről megnevezni most még nem kívánt – személyt választottak bűnügyi újságírónak, akinek az élettársa még a kívülállók között is hírhedt gengszterként, alvilági vezetőként volt ismeretes. Kubicsek András ezzel az újságíróval találkozgatott nyíltan hol az irodájában, hol házon kívül. Kubicsek ismerte a választott újságíró családi körülményeit, az újságírók tudtak Gergényi és Kubicsek Urak viselt dolgairól, az olajról, a drogról, a fegyverekről, és közösen írogattak a helyi és a nagypolitika szája íze szerint a semmilyen bűncselekményekről, szabálysértésekről, valamint amikor az NBH úgy várta el, egy-egy politikailag kipécézett ügyről – általában persze hamisan.

A prostitúció Gergényi Úr bács-kiskun megyei rendőr-főkapitányságának ideje alatt minden addigit meghaladó mértékű lett: A prostituáltak futtatóikkal együtt a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság hatalmas épületétől úgy 150 méterre, az NBH épületétől úgy 80 méterre, a városháza előtt üzleteltek, szedték fel a kuncsaftokat, akkora díszkivilágításban, mintha a rendőrség kérte volna fel őket arra, legyenek szívesek reklámozni Gergényi Péter Úr bűnüldözői és bűnmegelőzői sikerességét. Ugyanitt, tehát a város központjában rendszeresen megjelenő, jól menő drogdealerek osztották a drogot márkás nyugati autókból, megint mások az Otthon mozi bárjában, semmit el nem rejtve, hanem a lehető legnagyobb hanggal, megint mások (gazdagok) a főtéren lévő McDonalds-ben kötve meg üzleteiket.

Gergényi és Kubicsek Urak szentek és sérthetetlenek voltak a helyi, bács megyei sajtóban. Megtámadhatóságuk puszta említésére is elkerekedtek az újságírók szemei a szerkesztőségekben. Azonban nem mindenki örült annak, ami a sajtó háza táján tombolt: így a A Petőfi Népe akkori első embere sem, aki nemcsak örült, de becsülte is azokat, akik ekkora hatalmasságokat – mint amilyen a szervezett média részéről agyontitkolt Gergényi és Kubicsek voltak – ki mertek kezdeni. Kubicsek borzasztó rosszul tolerálta a kritika legkisebb jeleit is. Ha ilyesmit tapasztalt, vélt szüksége szerint indított hadjáratot a helyi sajtón, a médián, a rendőrségen, az önkormányzaton és az NBH-n keresztül, olykor ezen szervezeteket összefogottan, az “ellenséget” ezekkel együttesen ostromolva. Az NBH úgy ugrott minden szavára, mintha maga lett volna az Ördög. Természetesen ez nemcsak Kubicsek erőszakos törtetése és fenyegető, mindig korrupt magatartása miatt alakult így, hanem azért is, mert az ún. “demokráciákban” a beosztás ritkán nem perdöntő annak elintézésében, illetve “megoldásában”, ki legyen a bűnös és ki legyen az áldozat. Ezekben (és az ilyen) ügyekben a bírók is már előre megrendelt ítéletek szerint dolgoztak. Az áldozatok között becsületet, igazságot és törvényt kereső civilek éppen úgy voltak, mint gengszterek és olyan újságírók, akik a meghatározó és elsöprő többségű bértollnoki államtőkés bérencek pusztítása helyett tényfeltárni szerettek volna egy-egy ügyben.

Gergényi Úr bűnügyi védelmét mind az Orbán Viktor vezette Fidesz, mind az MSZP elképesztő odaadással és szorgalommal végezte. A feljelentések sokszor egyenesen a Miniszterelnöki Hivatalba futottak be, hol egyik, hol másik miniszterelnök asztalára, aminek általában azonnali következménye lett a bejelentők kárára. Ilyenkor egyenesen a MEH-ből (a Miniszterelnöki Hivatalból) indult útjára a terror, és pillanatok alatt szétosztatott az ukáz a média szerkesztőségei felé, ha netán tovább gyűrűzne az ügy, és azonnal bűnügyi akcióba lendült az NBH, amely minden ún. “demokráciában” legelőször is a mindenkori kormány kezében van, és egyik fő feladata az állami bűnözők védelme az állampolgári jogokkal és a lakosság életvédelmével szemben.

Magyarországon Gergényi Úr főkapitányságának ideje alatt még olyan buták voltak az emberek, hogy akik nem közelről vagy belülről szagolták az olaj- és a többi bűncselekmények állami- és politikai bűzét, hanem helyette tévét néztek és újságot olvastak, még annyit sem tudtak, hogy lehetséges olyan Magyarországon, hogy egy-egy ügy miatt a rendőrség és az attól úgy 150 méterre levő önkormányzat összefogva, együttesen cselekszik. Pedig ekkor már a média által egységesen agyonhallgatott állami-, tehát a maffiadisznóságok halottainak száma százakra rúgott Magyarországon. A rendőrség a kecskeméti önkormányzattal abban az időben is politikai felállások szerint takarította el a feljelentéseket, amelyek sokszor a rendőrségre és az önkormányzatra egyszerre lettek címezve. A két cég – a rendőrség és az önkormányzat – abban az időben is együtt, közös erővel takarította el szinte minden állami- és közintézményben a bűncselekmények nyomait. Ahányszor csak egy sehonnani kis bűnöző középvezető érdekei kicsit is sérülni látszottak, együtt lódult meg a lejtőn a Párt egésze: rendőrség, önkormányzat, média, az érintett cég(ek) és annak beavatott kara. A feljelentések egy-egy szociális intézmény esetében is volt, hogy tucatszám érkeztek a legkülönbözőbb személyektől, de vizsgálat nem indult. Megesett, hogy amikor bementem ilyen feljelentések után érdeklődni a kecskeméti önkormányzathoz, azt követően, hogy tanúk szóltak nekem arról, hány feljelentésüknek veszett nyoma az önkormányzatnál, közölték az önkormányzatnál, hogy azok egy-egy cég esetében is több tucatra rúgnak, de egytől egyig eltűntek, mert megsemmisítették őket. Minden feljelentést megsemmisítettek. Az összeset.

Az önkormányzatnál a feljelentések és a bizonyítékok megsemmisítése előre nem meghatározott időközönként került megvalósításra. Amikor úgy jött össze a politikai hangulat, hogy most már kellemetlenül sok bizonyíték került elő egy-egy védett bűnözőt illetően, olyankor egész egyszerűen eltüntették valamennyi feljelentést, hogy ne kelljen az önkormányzaton vizsgálatot indítani. Amikor szorult a nyakuk körül a hurok, olyankor pedig egymásnak passzolták át a feljelentéseket: az önkormányzat a rendőrségnek, a rendőrség pedig az önkormányzatnak.

Közbevetem, hogy az állami szervek ugyanígy járnak el az Interneten megjelenő bűnügyi információkkal is: amikor összeröffen rá a politikai disznóól egységes szándéka, olyankor “odaszólnak” a szolgáltatónak, hogy takarít(tas)sa el az ellenük szóló bizonyítékokat. Akkora történelmi csúcsokat és abszolút rekordokat a bizonyítékeltüntetések terén talán egyetlen stáb sem tudhat magáénak, mint az index.hu agyonpolitizált, hol jobbra, hol balra, hol mindkét irányba bólogató “szolgáltatói”. Ha egyszer vizsgálat indul az index.hu konkrét cenzorai és vezetői ellen ezek miatt, sok fej elhullhat. A politika – az a tapasztalatom – azokat még kevésbé kíméli, akik nekik akarnak szolgálni. Akik politikai védelmet kerestek súlyos bűnügyekben, gyakran rosszabbul jártak, mint azok, akik az állami banditizmus ellen harcoltak. Ma értelemszerűen Gyurcsány Ferenc az egyik legérzékenyebb pontja az Index vezérkarának: rendszeresen és naponként igyekeznek kisöpörni minden lényeges információt, ami az 1956 óta nem látott sortüzes politikai vezért büntetőjogi szempontból a jövőben bármikor fenyegethetné. Az Index e téren való büdössége szó szerint körbeéri a Földgolyót, a takarítás méretei felett elhűlvén a világ népeiből való magyarok pedig a Világháló legkülönbözőbb területeire járnak panaszkodni, kivéve amikor személyesen folytatnak erről eszmecserét.

E kis kitérő után visszatérve és befejezve: ahogyan azt az állami bűnügyek után nyomozó személyek megszokhatták, én is úgy jártam az önkormányzattal, hogy míg konkrét bűnügyek után nyomozódván először szívélyes vendéglátás, rendkívüli kedves fogadtatás és szép mosolyok között kaptam bőséges belső információkat – mert olyan volt a politikai közhangulat -, addig pár napra rá már egyetlen szót sem mert szólni senki, mert ez volt az utasítás. Helyette rideg, hideg, negáló hangulat fogadott. A bűnügyi falak összezáródtak, a bűnösök és a bűnözők egytől egyig megkapták a nagypolitikai védelmet gaztetteikért. Ez a jelenség minden oknyomozót és kibicet elér időnként, akik korrupciós ügyek után nyomozódnak vagy ilyesmivel kapcsolatba kerülnek, hát még olyankor, amikor olyan gyilkos merényletekről van szó, amelyekbe az Országgyűlés összes pártja belebukott.

M.F.Á.

Advertisements

~ Szerző: Molnár F. Árpád - 2007 július 30..

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: